"100 rajz közül is bármikor megmondanák, hogy melyiket készítette az alkotója a „Huszár-módszerrel”, mert azokban „lélek van”.
A rajzolás, a festészet, a szobrászat, a fafaragás, stb. közös kulcseleme a pontos SZERKESZTÉS. Ha rossz a szerkesztés, akkor utána teljesen mindegy, hogy milyen technikával árnyékolod, színezed, fested, vagy faragod, a portré hibás lesz, A képzőművészetekben a legnehezebb kategória a portré ábrázolása. Amíg egy tájkép készítése, vagy akár az állatok megformálása nagyobb szabadságot enged, akár több cm-es eltérés sem okoz problémát, addig a portrék ábrázolása milliméter pontosságot igényel. Festhetsz 42 falevéllel többet, 54 faággal kevesebbet egy tájképnél, 1 centiméterrel nagyobb fület egy állatnál, de az emberi arcnál ha csak 2 milliméterrel arrébb rajzolod a pupillát, már kancsal lesz, 2 milliméterrel lejjebb rajzolod az arcvonal töréspontját, vagy csak 1-1 milliméterrel szélesebbre az orrcimpa szélét, már férfias lesz.... stb. Az emberi arcok a természeti törvényszerűségekből eredően sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz a szerkezeti felépítésükben, mint azt az emberek 99,9%-a gondolná. Ennek következtében mindössze 1-2 milliméter változtatás az arc egyes részletein máris megváltoztatja annak karakterét. Ezek a különbségek tesznek minket egyedivé. Ha ezeket hibásan ábrázolja valaki, akkor legfeljebb hasonlítani fog egy-két elemében, de zavaróan felismerhetetlen lesz az illető, vagy egészen más érzelmeket fog kiváltani a rajz, mint az eredeti arc.
Éppen emiatt a képzőművészek 99,9%-a nem is ábrázol portrékat. Nagyon sok képzőművész vallott arról nekem személyesen is, hogy az embereket legfeljebb lehajtott fejjel, kalapban, vagy háttal állva merik ábrázolni, mert nem tudnak portrét rajzolni. Ennek alapvető oka az, hogy korábban nem létezett olyan készség-fejlesztő oktatási módszertan, ami az ehhez szükséges ismereteket és képességet BÁRKI számára elsajátíthatóvá tette volna. Csak a "született tehetségek" számára elérhető, mert kizárólag az Ő fejlettségi szintjükön emészthető a klasszikus, több évszázados múltra visszanyúló oktatási tananyag.
Azonban a modern tudomány ma már képes az élő emberi agy tanulmányozására is munka közben, így rengeteg új ismeretre derült fény. Az egyik legfontosabb felfedezés a két agyfélteke merőben eltérő működésére világított rá. A XX. század második felében már tudományosan is publikálták, hogy a bal agyfélteke hibás sémái (tárolt képei) miatt nem érzékelik pontosan a valóságot az emberek, amire az "amerikai megoldás" a balagyfélteke kizárásával történő "alkotás" volt. (Ezért is hívják "jobbagyféltekés rajzolásnak").
A XXI. században azonban a modern technika (pl. MRI) segítségével feltárt legújabb agykutatások eredményei még komplexebb összefüggésekre világítottak rá az emberi agy működésében, aminek követeztében egészen új, elképesztő felfedezéseket tettek. Többek között az u.n. "BELSŐ TUDAT" létezéséről, amely alapvetően születésünktől fogva eltorzítja a valóságot. A "belső tudatunk" ugyanakkor a tapasztalásaink és a tanulásaink által folyamatosan fejleszti önmagát, frissíti a balagyfélteke hibás sémáit, így megváltoztatja a világról alkotott képünket. Az ember a szemével látott képek alapján dolgozza fel a legtöbb külső ingert. Emiatt az érzékszerveink (bőrünk, orrunk, fülünk, nyelvünk, stb.) által közvetített információk feldolgozásáért felelős agyterületek közül a látásé a legnagyobb terület. (Ha pl. egy ember elveszíti a látását, akkor ez a terület is átveszi a többi érzékszerveiből érkező információk feldolgozását, ezért is lesz fejlettebb egy vak ember hallása, tapintása, stb.)A szemből érkező ingerek feldolgozása közben ugyanakkor egységnyi idő alatt HATSZOR(!!) annyi információ érkezik a "belső tudatunkból" az agyunk képelemző területére, ami azt jelenti, hogy valójában nem azt látjuk amit a szemünkkel nézünk, hanem amit a "belső tudatunk" láttat, elhitet velünk. Már az ősi bölcsesség is megfogalmazta, hogy "Ne csak nézz, láss is!" Hatalmas igazság, amit éppen abból eredendően fogalmaztak meg már az MRI gépek megjelenése előtt is az őseink, mert érzékelték és tudatosult bennük, hogy ugyanazt a dolgot másmilyennek látják a tapasztaltabb, tanultabb, vagy éppen tehetségesnek született zsenik, mint a legtöbb ember. A "belső tudatunk" ugyanakkor nem csupán más emberektől eltérően láttatja velünk a világot, de fiatalabb önmagunkhoz képest mi magunk is eltérően érzékeljük a világot, mivel a „belső tudatunk” folyamatosan változik ahogy fejlődik, vagy éppen leépül.
11 éves koromtól foglalkozom képzőművészettel, harcművészettel és zeneszerzéssel. Az elmúlt évtizedekben csupán éreztem, de nem értettem az összefüggést ezen látszólag eltérő területek között. Megtapasztaltam, hogy teljesen másképpen látok, hallok és mozgok, mint az átlagemberek, mely részben tanult, részben velem születettnek hitt képességeimből eredtek. Karate edzőként, a modern tudományos kutatások eredményeit is felhasználó legjobb nemzetközi iskolákban, a legkiválóbb mesterektől, megtanultam „JÓL TANÍTANI”. A rajz oktatásával kapcsolatos ismereteim és tapasztalataim alkalmazásával ugyanakkor rendre kudarcot vallottam, amikor „tehetségtelennek” tartott embereknek igyekeztem átadni a rajztudásom. Véletlenül találkoztam az „amerikai jobbagyféltekés módszertannal”, ami inspirálóan hatott rám. A módszert megismerve, csakhamar kiismertem annak hiányosságait, így elmélyültem a modernkori agykutatás eredményeiben és csakhamar megértettem miért nem vagyok képes általa valódi, érzelmek közvetítésére, miért nem tudok művészeket képezni a tanítványaimból. A konklúzióm az lett, hogy a „született tehetségeknek” tartott embereket a „belső tudatuk”, azon belül is a „BAL-agyféltekéjük” fejlettségi szintje különbözteti meg az átlagemberektől. Kutatni kezdtem hát, milyen módszerekkel lehet ezt fejleszteni. Mivel gyermekkoromtól kitűntem a társaim közül átlag feletti képességeimmel és „tehetségesnek” tartottak mind a harcművészet, mind a képzőművészet és a zene területén, így a külső kutatási eredményeket mindig össze tudtam vetni a saját képességeimmel, tapasztalataimmal. Miután ezután már célzottan kutattam azon módszerek után, amik a balagyféltekét fejlesztik, csak olyanokat találtam amelyek kizárólag a „született tehetségek” számára elsajátítható tananyagokra épültek.
2 évnyi tudományos kutatómunka, pszichiáterekkel történő személyes konzultációk, festőművészekkel való szakmai eszmecserék és háromezer diákomon végzett „kísérletezés” eredményeképpen 2017-re megalkottam egy olyan módszertant, melynek segítségével a jobb agyféltekét úgy használjuk tudatosan, hogy a segítségével lecseréljük a bal agyfélteke hibás sémáit, finomra hangoljuk az elmét, így fejlesztve a „belső tudatot”. Az eredmények időnként még a mai napig megdöbbentenek engem is. A módszertanom működése szempontjából hívják „kétagyféltekés módszernek” is, ezáltal viszont gyakran összetévesztik az amerikai „jobbagyféltekés módszerrel”, amire egy orvos tanítványom így reagált, miután egy másik iskola jobbagyféltekés rajztanfolyama után megismerkedett az attól lényegesen eltérő és százszor hatékonyabb „kétagyféltekés” módszeremmel is:
„A kettőt még csak egy mondatban sem szabad említeni!”
A rajzokon keresztül „bele láthatunk” az emberi elmébe. Ezért is alkalmazzák már nagyon régóta pszichológusok is a rajzelemzés módszerét. Sok tanítványom mesélte már el, hogy számos rajziskola oldalát követik nyomon az interneten keresztül a világ minden tájáról, de:
"100 rajz közül is bármikor megmondanák, hogy melyiket készítette az alkotója a „Huszár-módszerrel”, mert azokban „lélek van”.
Aki tanult, vagy ír zenét, az jól tudja, hogy minden zene a különböző kettes, hármas, stb. hangzatok harmóniájára, azaz az akkordokra épül. Ugyanakkor ezekről az emberek 99,9%-ának fogalma sincs. Még a fogalmat sem ismerik. Ez az oka tehát annak, hogy azok az emberek, akik ismerik az akkordokat, teljesen más „füllel” hallgatják a dalokat és emiatt válnak képessé lejátszani is azokat. Ez a képesség ugyan bárki számára megtanulható lenne, mégis az emberek nagy többsége csupán élvezi és hallgatja, de nem érti a zenét. Az átlagemberek ennél fogva pusztán az alapján döntik el, hogy jó-e egy zene, hogy élvezik-e. A zenészek ezzel szemben egészen más szempontokat is figyelembe vesznek. Az Ő belső tudatuk sokkal fejlettebb ezen a téren.
Az az ember, aki a földön állva bámul fel az égre, nem érzékeli a különbséget az ezer méteren és a tízezer méteren szálló repülő között. Hiába próbálnánk meg neki tudományosan megmagyarázni, hogy tízszer magasabban megy az egyik, nem érezné a különbséget, hiszen Ő csak azt látja, hogy mindegyik nagyon magasan megy és apró. Ha segítünk neki feljutni kétezer méter magasra, akkor már azonnal érzékelni fogja a különbséget, hiszen látni fogja, hogy az ezer méter magasan szálló gép már alatta repül, míg a tízezer méter magasan lévő még szinte mindig ugyanolyan magasan száll. Hasonlóképpen akik nem tudnak szépen rajzolni, azok számára minden olyan rajz, ami jobb annál mint amire Ők képesek, már „csodálatosnak” tűnik és nem érzékelik a különbséget a valódi művészek alkotásai és a „vakok közt csupán félszeműként királyt játszó” amatőr „művészek” munkái között. Rendre tapasztalom ugyanakkor, hogy miután a tanítványaim akár csak 2 napot is tanultak a módszertanommal, máris lényegesen megváltozik ezen a téren az értékítélő képességük.
A módszertanom lehetőséget teremt BÁRKI számára az elméjének finomra hangolásán keresztül a korábban csupán a „született tehetség” jelzővel illetett emberekhez hasonló képességek elsajátítására, vagy akár azok túlszárnyalására is.
„A Huszár-módszer: Az öntudatra ébredt érzelmek művészete.”
A tanítványaim a módszeremmel a tudatosan fejlesztett képességeikkel nem csupán jó érzékkel közelítenek a tökéletesség felé, ahogy azt a „született tehetségek” teszik, hanem precíz ellenőrzésekkel képesek azt kontrollálni, értelmezni, így hihetetlenül sokkal rövidebb idő alatt, célzottan tudják a képességeiket sokkal magasabb szintre fejleszteni.
Huszár Tonchi
2020.
—————