Az álmom... melynek beteljesülése a
Az elmúlt 35 esztendőben megtapasztaltam, hogy ha nem mondok le az álmaimról és elég kitartóan küzdök értük, akkor beteljesülnek.
Óriási élmény volt és az egész későbbi életemre befolyással volt, amikor áthelyeztek a Magyar Honvédség elit alakulatába és ejtőernyős deszantosként szolgálva, rengeteget tanulhattam a katonai stratégiákról, a túlélési praktikákról, a katonai közelharcról, a tekintélyről, a tiszteletről, a hazaszeretetről és a bajtársiasságról. Pedig ide sem vettek fel egykönnyen. Több ezer képzett ejtőernyős jelentkezett a magyar "kommandósokhoz", akik közül csak a 100 legkiválóbbat választották ki. Engem az alacsony termetem miatt harckocsi vezetőnek soroztak be, hiába kértem magam a deszantosokhoz. A 100 legkiválóbb közül az alapkiképzés során kiválasztották azt a huszonöt legjobbat, akik végül az elit alakulatot alkották, a többieket három században osztották el, ők csapatfelderítők lettek. Harckocsi vezetőként Tapolcán gyakorlatoztam éppen, amikor jött az áthelyezési parancs, sikeres volt az áthelyezési kérelmem a győri elit alakulathoz. Nagy öröm volt ez számomra, bár szomorúan szembesültem azzal, hogy az elődöm meghalt egy ejtőernyős balesetben, akinek a helyére több ezer ember közül engem választottak. Egy büszke cspat tagja lettem, ahol nem adták ingyen a megbecsülést, de végül minta-katonaként, számos versenyszámban a legjobban teljesítettem.
A KARATE Iskolám megnyitását megelőző hónapokban az instruktori pályafutásom "egy szem" lelkes tanítvánnyal kezdtem a házunk padlásán kialakított kis edzőteremben. Később ez a létszám 8 főre "duzzadt", mely felbátorított egy saját iskola megalapítására. Természetesen senki sem árulta el, hogyan csináljam, hiszen konkurenciát jelentett az iskolám alapítása más kluboknak. Így a saját kreativitásomra hagyatkoztam és a szervezői készségemre, aminek eredményeként 6 év alatt felépítettem az ország legnagyobb létszámú karate egyesületét: 8 településen, 10 csoporttal, 8 segédedzővel, 240 tanítványt foglalkoztattam egyidőben.
Emellett egy saját küzdősport boltot nyitottam, ami sajnos nem lett nyeresésges, ezért bezártam és megpályáztam egy megyei igazgatói állást egy ifjúsági reklámirodánál. A kreativitásom itt is brillíroztathattam, melynek következtében nagyobb forgalmat értem el, mint az összes megyei képviselet együtt véve. Így léptettek elő országos igazgatóvá, ahol megtapasztalhattam a vállalkozókkal való kapcsolatteremtés új formáját. Míg a sportban sorra elutasítottak a szponzorok, , addig a reklámiroda komoyl bevételekre tett szert a kereskedőktől és a szolgáltatóktól. Ez a felismerés indított el azon az úton, hogy a sportokat és művészeteket támogatandó, megteremtsem azt a programot, mely motiválttá teszi a vállalkozókat a szponzori együttműködésre.
Tudtam, hogy ennek a megvalósításához sok munkatársra lesz szükségem.
Ebben az bátorított, hogy 2004-ben felépítettem egy 5.000 fős MLM hálózatot mindössze 10 hónap alatt. A képességeim határait ily módon megtapasztalva tehát, nem éreztem lehetetlennek az álmom megvalósítását többé.
Az elmúlt 30 esztendőben élsportolóként megtapasztaltam, hogy minél sikeresebb lettem, annál több pénzbe került a sport. Sportolói pályafutásom során emiatt több versenyről (köztük a tokiói Világbajnokságról), edzőtáborról anyagi okokból maradtam le, mert bizony a szponzorok nem tolongtak egy komolyabb reklámértékkel nem rendelkező élsportoló támogatásához.
Rockzenészként alkalmam nyílt megismerni a zenészek gondjait is. Mint zenekar vezető, a próbák, utazások, lemezfelvételek, hangtechnika, stb. költségeit felvállalva, több millió Forintot áldoztam a banda beindítására, fenntartására. A rendezvényszervezők gondjait is megismerhettem, akik szintén komoly rizikót vállalnak olykor, szponzorok hiányában. A helyiségbérletek, a fellépő zenészek díjai... komoly anyagi veszteséget is okozhatnak egy szervezőnek.
A 907-es Pozsonyi Csata témáját feldolgozó A Diadal Napja c. történelmi rockopera megírásával, életem legnagyobb lehetősége előtt állok, mint zeneszerző. A darab ősbemutatója: 2020-ban lesz.
Képzőművésznek készültem gyermekkoromban, így már 13 évesen a Képzőművészeti Középiskolába felvételiztem. A portrék rajzolása lett az erősségem, így minden ezzel kapcsolatos tanulási lehetőséget megragadtam, ahol fejleszthetem a képességeim e téren. Évtizedeken át elhittem magamról, hogy azon kevés kiváltságos közé tartozom, akik született tehetségként képessé tudnak válni valósághű portrék rajzolására. Amikor megismerkedtem a jobb agyféltekés amerikai módszertannal, szembesültem azzal, hogy bárki képes elsajátítani ezt a képességet. Az amerikai módszertannal kapcsolatban ugyanakkor több ponton is hiányérzetem maradt, így neki álltam kidolgozni eg ysaját módszertant, melynek a lényege a bal- és a jobb agyfélteke szinkronba hozása. Élsportolóként is megtapasztalhattam már korábban, hogy így voltunk képesek a legjobb teljesítmény elérésére. A HUSZÁR ARTS rajziskolában tehát egy eredeti, saját fejlesztésű módszertannal tanítok, mely 2015 év végére a legsikeresebb magyarországi jobb agyféltekés rajziskolává nőtte ki magát. Sikerünket jól példázza, hogy egyre több olyan diák jelentkezik hozzánk, akik már elvégeztek jobb agyféltekés tanfolyamot az amerikai módszertan alapján egy másik iskolában, s nálunk valami egészen újat tanulhatnak meg. A csak pálcikaembert rajzolni tudók mellett egyre több jól képzett képzőművész, gyakorlott tetováló, festőművész is elégedettséggel végzi el a tanfolyamainkat.
A sportok és a művészetek a legtöbb ember életében nehezen elérhető, vagy fenntartható hobbi, melyben minél eredményesebbé válnak, annál nehezebb a szponzorok hiányában azt siekresen folytatniuk.
Ebből született meg a saját szellemi szabadalom ötlete.
Minderre mogoldásként fejlesztettem ki - saját szellemi szabadalomként - egy olyan programot, mely gyökeresen eltér a hagyományosan ismert korrupt, bürokratikus, visszaélésektől hangos, igazságtalan támogatási rendszerektől. Az inspirációmról már írtam fent. A megoldást az szülte, hogy mertem a saját tapasztalataimra építve kreatív, új ötletekkel elő állni és kitartóan kidolgozni azokat. Lelkesen vágtam bele a gyakorlati kivitelezésébe, de minél jobban küzdöttem az álmaimért, annál több konfliktust éltem meg, hiszen a sikerek számával arányosan nőtt az irigyek, rosszakarók és ingyenélő mihaszna élősködők száma is. Ahogy egyre többen megismerték, egyesek megpróbálták "lenyúlni az alapötletet", engem pedig ellehetetleníteni a program kiterjesztésében. Kemény leckét kaptam, mely próbára tett testileg-lelkileg. Többször kerültem padlóra testileg-lelkileg és anyagilag egyaránt. De nem adtam fel. Mindig felálltam. A karate alapító mestere (Funakoshi Gichin) azt mondta: "Ha nem boldogulsz az ellenfeleddel, változtass!" Ennek szellemében, minden részletében újragondolva a programot, (figyelembe véve, hogy számos rosszindulatú, áskálódó, inkorrekt ember, mindent megpróbál elkövetni azért, hogy mindez ne valósulhasson meg) tovább fejlesztettem és egy letisztult, modern rendszert alkottam meg.
Mindez megtestesítette az álmaim, melyben egyesült a sport, a zene és a képzőművészet iránti szenvedélyem, egy egészséges nemzeti öntudat erősítésére is alkalmas, értékteremtő projektben.